Karcsú az európa 77 rómán keresztül. Melléklet / A román mítoszképzés és kritikájának irányai - Látó Szépirodalmi Folyóirat

A mítosz minden vagy semmi — ahogy ezt gyakran hangsúlyozzák.

Román mítoszképzésről lévén szó, azt idézzük fel, ahogy románok használták a mítosz fogalmát; ahogy azt a mítoszteremtő Mircea Eliade és a mítoszfogyasztó N.

Steinhardt meghatározta. Azt kell még megmutatnunk, hogy életünkkel, amelyet egyszer élünk, mi valósul meg a tervből. A Mioriţa-mítosz talán az egyik legbiztosabb tájékozódási pontként szolgált.

• Magyar Nemzet, március ( évfolyam, szám) | Arcanum Digitális Tudománytár
• Fogyni pqq
• Transindex - Várható élettartam: a romániai nők az utolsó előtti helyen az EU-ban
• Ádám Éva: Hadak útján / Az Olt partjától Piavéig - az idő harcokat újráz-II.

A Mioriţa, magyarul A bárányka a legismertebb román népballada. Az es évek elején hozta forgalomba Vasile Alecsandri.

Magyarra viszonylag későn fordították le A báránykát, pedig a román balladáknak már az as években presztízse volt.

Izgatták a romantikus képzeletvilágot. Jegyesek holdvilágban járják mennyegző táncaikat, boszorkányok varázslással vesztegetik meg a szíveket.

Mindegyik balládájok valóságos eposzt foglal magába, melyből az ő régi hőseik­nek viszontagságaik kitűnnek. Aztán többen is lefordították.

Ezek a fordítások valamiféle költői erőpróbaszámba is mennek. Célunk nem az esztétikai értékelés.

Magyar Nemzet,

Számunkra ezek elsősorban dokumentumok. Tükrözik az érdeklődést.

Melléklet / A román mítoszképzés és kritikájának irányai

Mindegyik valamiféle külön mozzanatra vet fényt, amelyre a másik nem terjedt és nem is terjedhetett ki. A fordítások oly sok filológiai, sőt — mint látni fogjuk — filozófiai kérdést is felvetnek, hogy azt javasolhatjuk az olvasónak: térjen majd vissza, nézze át őket még egyszer, ha már e munka végére ért.

Hadd szolgáljunk néhány példával. Az első Mioriţa-fordító Moldován Gergely, akinek kultúraközvetítő munkásságát még nem értékelte értékéhez méltó módon a szakirodalom. A román nacionalizmus renegátnak tartja. Román nyelvű írásait sem tartja nyilván.

Márpedig a román népéletről máig fogyás 10 kiló 2 hét alatt munkákban számolt be. Nyelvérzékét dicsérő fordítói bravúr az, hogy a címet látszólag nem fordította le, hanem magyarította.

Románul ugyanis először Mioara címmel közölte Alecsandri a balladát.

Moldován Gergely ennek megfelelően Miora cím alatt. A román nyelvből került a magyarba, aztán innen vissza a románba. Az ungurán ungurean és vrancsán vrancean olyan román szavak, amelyek a magyarban nem vertek gyökeret.

Épített örökségünk | Digitális Tankönyvtár

Viszont a fordítás szavatosságát biztosítják. És közben valami történt, amit a ballada megörökít.

És minél inkább komolyabbra fordultak ezek, annál inkább előtérbe került a ballada. És annyira viszonylagossá válik minden, hogy — látva a szigorúan szaktudományos értelmezések érdekében kifejtett erőfeszítése­ket — hajlamosak vagyunk már a tudomány mítoszáról is beszélni. Nem csupán az írástudók árulásának paradigmájára emlékeztetve, hanem az írástudók felelőssé­gére és annak kockázatára is figyelmeztetve. Mert a mítoszképzés két pólus között mozog, két vonulatra bomlik.

A motívumok keresése A Mioriţát a románok akkor kezdték igazán felfedezni a maguk számára, amikor valami ősi képződménynek a nyomát, főleg a régi hitvilág vagy mitológia egyes motívumainak a továbbélését kezdték keresni és feltalálni benne. A romantikus nacionalizmus áhítata mélyebbre tekintő tudományos vizsgálódásokkal fonódott össze.

Melléklet / A román mítoszképzés és kritikájának irányai - Látó Szépirodalmi Folyóirat

A nemzeti sajátosság kultuszt olyan összehasonlító vizsgálódásokkal párosították, amelyek megkérdőjelezték e kultusz egészének vagy egyes mozzanatainak jogosultságát. A nemzeti sajátosságot abban keresték, hogy az általános emberi miként ölt testet a román formákban.

És hogy a Mioriţa sokáig nem lett a nemzeti-etnikus önimádat kultikus eszköze, az elsősorban annak tulajdonítható, hogy csak komoly műveltség birtokában lehetett és illett róla nyilatkozni, mintha valamiféle hallgatólagos megállapodás érvényesült volna. Valójában, akkor még erő­sebb volt a kultúra iránti tisztelet, nagyobb a fantáziálás önmérséklete, komoly műveltséget vártak el attól, aki elengedte képzeletét.

Némileg jelképes tehát, hogy a motívumkereső vizsgálódások sorát Alexandru Odobescu nyitotta meg, a román kultúra egyik nagy enciklopédikus egyénisége, szépíró és régész egy személyben. Ő írótársainál mélyebben ismerte Herder folklórszemléletét, és a népi kultúra univerzalizmusát is mélyebben átérezte.

A tudomány azonban nem öncél.

Melléklet / A román mítoszképzés és kritikájának irányai

Lehet, hogy ezek a régi kötelékek még nem tűntek el a népek szívéből, és kívánatos volna, hogy valami nagylelkű ösztönzés testvériségbe fonja ezeket a nemzeteket, amelyek, úgy hisszük, arra hivatottak, hogy Kelet-Európában keresztény szövetségi államot stat federal creştin alkossanak, és ezt az egység éppúgy erőssé teszi, mint erőinek változatossága! Alapja a kisnépi elszigeteltség és kiszolgáltatottság fojtogató érzésének oszlatását célzó igény, ösztön és politikai számvetés.

Alig két éve, ben hogy a két román fejedelemség, Havaselve és Moldva egy­azon személyt választotta meg uralkodónak, de mindenki tudta, hogy a Habsburg és a Török Birodalom nem nézi jó szemmel ezt az akarata ellenére, főleg Francia­ország kezdeményezésére létrejött egységet, amelyet Oroszország elfogadott ugyan, de a román politikai elitek a cári intervenció fenyegetettségében éltek. Ebből a szorongatott helyzetből némi kiutat ígért az, ha szövetségesként kapcsolódnak a balkáni orosz politikához, amely a török uralom alatt élő keresztény népek felszabadítását tűzte ki célként.

Erre ösztönzött egész sor történeti kapcsolat. Minde­nekelőtt az ortodoxia vallási közössége, bár már készültek arra a románok, hogy az Athosz fennhatósága alatt álló romániai kolostorokat, földjüket és vagyonukat nacionalizálják.

Szйkelyfцld kulturбlis havilap - Hargita Kiadу

Ezek az úgynevezett felajánlott kolostorok vajdai adományok voltak. Államosításuk orosz imperialista érdeket is sértett, és amikor bekövetkezett, a cár felindulását nem volt könnyű mérsékelni. A románok — természetesen — igényt tartottak önálló nemzeti, azaz autokephal egyházra, ami megint csak komoly reakciókat válthatott ki orosz és görög részről.

Ugyanakkor az egykori görög politikai és kulturális hegemónia is nemcsak taszított, hanem némi varázzsal hathatott.

Palinódia a romániai magyar könyvtárosok szakfolyóiratáról

Nem csoda, ha szinte mindegyik jelentős román államférfi, író, politikus műveltségére és politikai kultúrájára rányomta bélyegét a görög-román szimbiózis. Mint jeleztük, gyűlölték ugyan a fanarióta kornak még az emlékét is, de sokan őszinte kegyelettel viseltettek Hellász: a görög kultúra iránt.

A görög antikvitás nyomait kereste és ismerte fel. Például amikor ben Brassóban járt, a román fiatalokban nem karcsú az európa 77 rómán keresztül ifjakat látott, karcsú az európa 77 rómán keresztül a római nagyság igézetében élő kortársai, hanem görög ephéboszokat.

Várható élettartam: a romániai nők az utolsó előtti helyen az EU-ban

És fordítva: az elemzés eredménye igazolta a kiinduló ideológiát. Odobescu — ugyancsak ben írt A Pindosz visszhangjai a Kárpátokban című cikkében12 — általános emberi helyzetből indult ki: az erőszakos és váratlan halál, különösen, ha valaki fiatalon, élete virágjában kénytelen távozni, mély fájdalommal tölt el. A Mioriţa tehát nem más, mint a Hérodotosz által is említett görög halottsirató ének: linosz, heti testsúlycsökkenés százaléka a korán elhalt ifjak temetésekor énekeltek a Földközi-tenger mellékén.

Magyarok Romániában – 100 év történelem /V. rész

A misztikus házasság pedig a régi, kereszténység előtti természetkultusszal fonódott össze. A jászvásári nyomdász tévedésből bulucaie-t szedett bucălaie helyett. Odobescu pásztorfiú jelzőjét, az ortoman-t derék, bátor görög és latin kontaminációból származtatta, valójában a kunoktól vagy a besenyőktől került a román nyelvbe. A Mioriţa az Adonisz-kultusz dokumentuma, egyiptomi eredetű, hiszen Adonisz kultusza Tamizéból származott.

Gábor Dénes Két éve múlt júniusban — szerk. Nemzetközi találkozóját, az utóbb kiadott karcsú kis kötet szóhasználatával — és a valóságban is — tanácskozását. Akkori felszólalásom témája általános vonatkozású volt: a romániai magyar könyvtárügy problémakörét próbálta körüljárni. A számomra legszorongatóbb kérdésről azonban — ami persze nemcsak személyes ügyem, hanem az egész hazai magyar könyvtárosközösséget egyaránt érintő közügy —, nevezetesen a magyar nyelvű könyvtáros szaklap sokévtizedes, és hovatovább egyre súlyosbodó gondjairól csak érintőlegesen ejtettem szót, meglehetősen bizakodó intonálásában, mert akkor éppen úgy tűnt, hogy sikeresen kilábal a hullámvölgyből.